Nagyon nem karácsonyi idilli téma, de régóta érett már bennem valamiéle állásfoglalás ebben a szakmai körökben sajnos sokszor szóbakerülő témáról. Nem kell egyetérteni, hiszen ahányan vagyunk, annyi féle perspektívából kémleljük a világ történéseit.
A legfrissebb apropót az adta, hogy nemrég jelentkezett be hozzám egy hölgy, aki 1 hónapja nem tud aludni különböző típusú fülzúgások miatt, amelyek azután kezdődtek, hogy egy csontkovács megrántotta a nyakát.
Ez így önmagában nagyon stilizált, nagyon szenzációhajhász, igazi bulvár mondat. De sajnos megtörtént, ahogy sok hasonló eset történt már és fog is történni. Mégsem ragadnék le ezen a ponton. Fontos megemlítenem, hogy folyamatokról beszélek, és nem egyes szolgáltatókat szeretnék ekézni. Hiszen azt is hozzátenném, hogy van egy nagyon kedves masszőr, csontkovács ismerősöm, akiről biztosan tudom, hogy nagyon alaposan, lelkiismeretesen dolgozik.
Onnan indulnék, hogy szerintem egy ideális világban mindenkinek joga lenne ahhoz, hogy milyen ellátást vesz igénybe, melyik orvost választja, milyen gyógyszert szed be, milyen terápiára megy el.
És hogy mennyi költséget szán az egészségére akár biztosításos alapon, akár esetileg.
Ami pedig ebből következik és a legfontosabb, hogy ő vállalja a felelősséget, hogy olyan kiegyensúlyozott életet éljen, hogy lehetőség szerint ezek a dolgok minél ritkábban merüljenek fel. És vállalja azt a felelősséget is, hogy körültekintően választ, orvost vagy egészségügyi szakembert ha arra kerül a sor.
A magánegészségügyi vállalkozás és ellátás elindításához szükséges ÁNTSZ engedély talán nem véletlenül vonatkozik csak a gyógyító célú tevékenységekre. Tényleg nem morális relációt állítva, de nem véletlenül van megkülönböztetve a fizikai közérzetjavító szolgáltatás kategória, amelyhez nem kell semmilyen engedély, és már egy rövid tanfolyam után elindítható vele egy vállalkozás. De ettől még lehet szuper hasznos, egész egyszerűen más kategória, emiatt más az elindulási követelményrendszer is.
Hogy például egy gyógytornász vállalkozásról beszéljek, nem véletlen szükséges főiskolai/egyetemi végzettség, majd a legalább 2 éves kórházi körülmények között végzett munka ehhez.
Nem véletlenül kell kötnünk hozzá felelősségbiztosítást, hogy a páciens biztosítva legyen, ami teljesen jogos, hiszen itt valódi tétre megy a játék.
Nem véletlenül kell a rendelőnek, kezelő helyiségnek megfelelnie bizonyos előírásoknak.
Sok értelmetlennek tűnő bürökratikus dolog van, amivel a vállalkozások szembesülnek, de ha egészségügyről van szó, mindannyian tudjuk, hogy szigorúan kell ezeket venni. És naívan arra gondolunk, hogyha nekünk ez a hivatásunk, és mindent szeretnénk teljesen hivatalosan végezni, és a páciensek érdekeit szem előtt tartva minden szabályozást betartani, az fog adni egy biztosítékot nekünk is és a pácienseinknek is. Ezen felül azt tudjuk csupán tenni, hogy szakmailag felkészülten, felelősségteljesen, a páciens teljes egészét és hosszú távú érdekeit figyelembe véve preventív szemlélettel kezeljük azokat, akik megtisztelnek a bizalmukkal.
Egyet nem tudunk tenni: felelősséget vállalni olyan terapeuták helyett, akik maguk sem tudnak felelősséget vállalni. És nem csak a felelősségbiztosításra gondolok.
Nem tisztem megítélni senkit, hogy megpróbál megélni. Innen nézve sok mindent lehet érteni.
Még azt is, hogy manapság már bárki bárminek nevezheti magát, és nevezi is, amiben részben azok a képzéseket szervezők is vaskosan felelősek, akik olyan képzéseket is elérhetővé tesznek szinte bárkinek, ami jelentősebb egészségügyi előképzettséget igényelne. Tisztelet sok kivételnek persze.
Meg úgy egyáltalán ebben a hatalmas internetes zajban szinte fel sem tűnik, hogy ő mitől manuálterapeuta vagy mitől is FDM terapeuta, mert van a kezében egy fascia kés. Minden összemosódik, ami miatt teljesen megértem, hogy egy laikusnak nagy kihívás tisztán látnia, hogy mi a hiteles forrás, ahonnan érdemes tájékozódnia.
Személy szerint azért léptem be a Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társaságának nemzetközi kapcsolatok bizottságába, hogy próbáljak tenni azért mind itthon, mind külföldön, hogy védve legyen a szakmánk, jobb legyen az érdekképviseletünk, és jelentsen valamit az a gyermekkorunk óta tartó folyamat, ami folyamatosan tart, hogy minél jobb segítő szakemberek legyünk.
Hogy jelentsen valamit az, hogy valaki erre teszi az életét, és nem egyik napról a másikra lett valamilyen terapeuta. Ez nyilván valóban túlzó sok esetben, de ez a folyamat, amiről írok, egyértelműen efelé tart. És ez nem az irígység, hanem a hatalmas szórás és változatos színvonal okozta rizikó, amelyet minden páciens vállal, aki nem végzi el azt a szűrőmunkát, amit a legtöbb iskolának vagy az internetnek nem érdeke megtenni.
(Ezen a ponton idetűzném, hogy ti, kollégák mindenféle észrevétellel nyugodtan zargathattok az attila@atesfizio.hu címen, hogy az MGYFT miben tudná ezt az érdekképviseletet szerintetek még hatékonyabban végezni. Ha ti is csatlakoznátok, akkor is írhattok.)
Amikor különféle kezelésekről, módszerekről vagy készítményekről kérdeznek, mindig el szoktam mondani, hogy nagyon sokféle terápiás út létezik, mindenkinek meg kell találnia azt az utat, ami az ő útját segíti, hogy megoldódjon a problémája. Az utánajárás mellett a tapasztalat is nagyon fontos.
Nyilvánvalóan minden módszer más megközelítéssel dolgozik, máshogyan, más technikákkal nyúl a problémához.
És igaz, hogy más típusú szolgáltatásokról beszélünk, de van egy olyan naív gondolatom, hogy van egy közös felelősségünk mindannyiunknak, akik emberekhez nyúlunk, hogy megfelelően edukáljunk.
Namármost az, hogy embereket valami megszerelendő gépeknek nézzük, és időszakos szervizeken rakjuk helyre szerintem rendkívül kártékony dolog, és mindenkinek lelke rajta, csak itt ez a fránya közös felelősség. Ami ilyen idealista gondolat, de úgy függ össze, hogy aki egy rosszul sikerült „olajcsere” után hozzánk jön „nagygenerálra”, valószínűleg nem fogunk tudni segíteni.
Mert mi akkor tudunk hosszú távon is tartós, jó eredményt elérni, ha a páciens is aktív szereplője akar lenni a saját problémája megoldásának. Mi ebben utazunk. Lehet, hogy ez nem akkora biznisz, de mégsincs időnk könnyen fogyasztható, 15 másodperces tiktok terápiát gyártani kétnaponta.
Ja és, tudja valaki, hogy ezekben a menő ropogtatós videókban milyen terápiás hatásmechanizmussal bírnak a páciensre lehelyezett mikrofonok?
Továbbmegyek: Jó ötlet lehet esetleg egy egész hangstúdiót berendezni a rendelőbe?
Aki ismer, tudja, hogy én nem bánnám.
Boldog, békés karácsonyt és egészségtudatos új évet mindenkinek!
Kollarics Attila
gyógytornász-fizioterapeuta
FDM terapeuta
Ates Fizio Studio
ui: Januárban – ahogy tudok rá időt szakítani – hozok egy összefoglalót magyarul a nemrég publikált, akut bokaficam kezeléséről szóló klinikai kutatásunkról.
