Nagy örömmel tesszük közzé, hogy publikálásra került az a nemcsak Magyarországon, de a gyermek korosztályt tekintve világszinten is úttörőnek számító klinikai kutatásunk, amellyel az akut bokaficamok utáni Fascia Disztorziós Modell szerinti kezelés hatékonyságát vizsgáltuk.
És a legfrissebb hír, hogy nemcsak hogy publikálásra került, de az érdeklődésnek és a sok kattintásnak is hála, open access státuszt kapott! Tehát anélkül, hogy többezer eurót fizettünk volna érte, úgymond alanyi jogon mindenki számára elérhetővé vált teljes terjedelmében a Pubmeden keresztül.
(Ide kattintva megnyitható: https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC11707375)
Ez a 2021 óta tartó hosszú folyamat az ötlet kigondolásától kezdve a szervezési és a publikációs procedúra nehézségein át az akár időnként szakmai berkekben is folytatott vitás kérdésekig sok kihívást tartalmazott. De mindenáron végig akartuk vinni, mert a módszer tudományos beágyazottságának elősegítése közös érdekünk, hiszen látjuk, napról napra mennyi páciensnek tudunk segíteni vele. Bízunk benne, hogy ezzel a munkával is hozzá tudunk járulni, hogy a jövőben még több páciens számára legyen elérhető minőségi FDM terápiás ellátás.
Hogy miről is van szó?
A Pécsi Gyermekklinikán töltött 5 évem alatt a gyermektrauma ambulancián a szakorvosok által megvizsgált és terápiára továbbküldött kis pácinesek közül sokan a bokájukkal jöttek vagy szökdeltek be hozzánk. Innen jött az ötlet, hogy egy már értékelhető esetszámmal lehetne csinálni egy kutatást, amilyen még gyermek korosztályban nem volt FDM témában, és amúgy sem sok.
És belevágtunk. A korlátozott időintervallum és mindenféle lehetőségeink miatt nem tudtunk több száz fős kettős vak próbás randomizált kutatást végigvinni így a munka- és szabadidőnkben, de azt hiszem nagyon sokat értünk el.
Bár mint tudjuk, minden eset más, muszáj volt egységesíteni a kiválasztási kritériumot, és úgy döntöttünk, hogy úgy lesznek a lehető leghasonlóbbak a feltételek, ha mindenkivel a sérülést követő egy héten belül elkezdjük a kezeléseket.
3 mért tesztünk volt, és mindegyikben szignifikáns javulás volt mérhető a kezelések hatására.
A lábujjhegyre állásnál a sérülést követően átlagosan (egész számra kerekítve) 13 ismétlés ment, majd a második kezelés végére 22 (a maximum 25 volt a tesztnél). Az egy lábon egyensúlyozás nyitott szemmel 22-ről 38, csukott szemmel 7-ről 17 másodpercre nőtt (a teszt maximuma 45 mp). A funkcionális, mindennapos tevékenységek elvégzésére vonatkozó FADI score pedig a kezdeti 43 pontos átlagról az első kezelést követően 71, a második után 88, a háromhetes utánkövetésnél 97, még a a hathetesnél 99-es átlagot hozott. (Utóbbinál is a legalacsonyabb érték 94,2 volt a 100-ból.)
Itt a blogbejegyzés adta leütésbeli és a kutatással való sok kiló óra foglalkozás utáni kapacitásbeli limit miatt bővebben nem fejtenénk ki mindent, de az alábbi kiemelt összefoglaló mellett most már a teljes cikk is elérhető, ezért akit bármelyik rész jobban érdekel, el tud mélyülni benne. Bízunk benne, hogy ez a munka olyan szempontból is úttörő lesz, hogy mint jó pilot study, sok új kutatásnak meg tud ágyazni ebben a témában.
Köszönöm, hogy prezentálhattam a sztorit a 2023-as európai FDM konferencián, és hogy ilyen, a szó legjobb értelmében vett fanatikus és nagyon tapasztalt tanáraim, mentoraim vannak, akiket az EFDMA-nál megismerhettem.
Természetesen nem jöhetett volna létre ez az egész projekt a kutatásban részt vevő munkatársaim és a Pécsi Gyermekklinika gyermeksebész szakorvosainak és gyógytornász kollégáimnak a fejlődésre mindig nyitott és mindig támogató jelenléte nélkül.
Köszönet mindenkinek Pécstől Bécsig, Alaszkától Ankaráig.
