Tavaly ősszel Dr. Máté Gábor Kanadában élő világhírű pszichiáter Magyarországon első alkalommal tartott személyes, két napos előadást az általa kidolgozott módszerről, az együttérző feltárásról. Jó pár hónap telt el azóta, és bár rögtön utána elkezdtem néhány frissen lecsapódott gondolatot leírni, de a téma fajsúlyossága miatt most jutottam el oda, hogy megosszam ezt az írást. A következő sorok természetesen nem szeretnék lefedni a teljes képet, csupán csak lenyomatok, amelyek az én világomból nézve fontosnak érződnek.
A trauma bölcsessége című film megnézésekor találkoztam először az ő szemléletével, miszerint a legtöbb krónikus betegség hátterében nagyon gyakran áll valamilyen fel nem dolgozott trauma, amely akár a tudatos szinten van, akár alatta, a testünk számon tartja.1
Nekünk, gyógytornászoknak és mozgásszervi szakembereknek arra van képesítésünk, hogy a hozzánk forduló ember fizikai panaszát segítsük megoldani. Ám ha ez a panasz lelki tényezőkkel is át van itatva, netalántán ezt pont egy nehéz időszak hozta elő, piszok nehéz dolgunk van, ha nincs hozzáférésünk a teljes képhez. És pont emiatt is érdekes, mert rengeteg kiaknázatlan lehetőség van ezen a határterületen, ahol sok páciens elveszik a megoldáskeresésében, mert mindenhol csak részmegoldásokat kap.
Ahhoz, hogy a legalaposabban kezeljünk, minden esetben meg kell értenünk a pácienseink problémáját, és nem csak egy szeletét.
Ami a modern egészségügyi rendszerek specializációjának az előnye, az a hátránya is. Szerencsére sok specialista van, de rengeteg esetben pont egy komplex, átfogó segítségre van szükség.
Például olyasmi szemléletre, amire ez a Dr. Stephen Typaldostól származó mondás is utal: ”Ahogy belép az ajtómon, onnantól az Ön problémája az én problémám is.” Azt hiszem ez sem úgy értendő, hogy magunkra kell venni a páciensünk minden gondját-baját, de annál inkább feladatunk felelősségteljesen jelen lenni, és lehetőleg nem hagyni magára.
Dr. Máté Gábor szerint minden emberben ott van a megoldás (és az ő saját igazsága), még akkor is, ha nincs a tudatosság szintjén.
Ez pedig messzemenőkig harmóniában van például az FDM szemlélettel, ami számunkra az elsődleges kulcsot jelenti a terápiás munkánk során. A módszer felfedezőjének és elindítójának, Typaldosnak a hipotézise az volt, hogy a pácienseknek megvan a tudat alatti tudásuk a problémájuk természetéről, sőt még a lehetséges megoldásukról is, csak ezt nem tudják hatékonyan verbalizálni. És ha azt figyelembe vesszük, hogy a stressz is hatással van a kötőszövetre, akkor máris ugyanoda jutunk.
De mit is keressünk, és hol keressük?
A test lázadása c. könyvben2 számos olyan történet található, amikor nagyon súlyos betegségek alakultak ki egy-egy fel nem dolgozott trauma és az ebből következő megváltozott viselkedésminta eredményeként. Számos esettörténettel alátámasztva megjelenik, hogy a testi tünetek vagy érzetek bizonyos pszichés, lelki problémákkal, viselkedés mintázatokkal kéz a kézben járnak. (Például a gyógyíthatatlannak tartott sclerosis multiplex-szel küzdők körében rendre megfigyelt önfelvállalásra és nemet mondásra való képtelenség.)
Az a figyelmes kíváncsiság, amellyel a vendégeink felé próbálunk fordulni, legalább annyira szükséges magunkkal szemben is. Dr. Máté Gábor azt mondja, hogy figyelj a testedre, hallgass a zsigereidre.
Érdekes lehet megfigyelni, hogy hol érezzük a testünkben, amikor dühösek vagyunk, hol, amikor elnyomva érezzük magunkat, hol, amikor meg kell felelnünk valakinek vagy a saját elvárásainknak. Elengedhetetlen, hogy mi terapeuták tiszta kapcsolatban legyünk a saját érzéseinkkel és érzékelésünkkel. Ezáltal tudunk empátiával kapcsolódni a páciensünkéhez is.
De pont ez az a kérdés, amit a cím is feszeget, hogy mindeközben mennyire tudunk függetlenek maradni a saját világunk korlátaitól?
Hiszen ami történik, az mindenkiben máshogy csapódik le, azt mindenki a korábbi tapasztalatai, fel- vagy fel nem dolgozott történetein keresztül látja. A személyes perspektívájából, a saját világának a játékszabályai alapján.
És bár a leírás jónéhány sora több generáció munkájával lett így-úgy belesatírozva a papírba, szerencsére a lépegető bábu és a dobókocka nálunk van. Most rajtunk van a sor(s), hogy elvessük.3
A 16+ év iskolában töltött idő alatt – bár sokat tanultunk és többé-kevésbé szorgalmasak is voltunk – sajnos sosem jutottunk el ezekig a témakörökig. Ennek ellenére nekünk, humán területeken dolgozóknak – nem csak magunk miatt – nagy a felelősségünk ebben a tudatosodási folyamatban.
Ahogy abban is, hogy ez a segítő szerep ne nőjön túl rajtunk.
Ezeken az utakon mindannyiunknak ugyanazt a tiszteletet, türelmet és empátiát kívánom önmagunkhoz is, amelyet mindenki másnak is megadunk.
szerző: Kollarics Attila
- Bessel van der Kolk: A test mindent számontart – Az agy, az elme és a test szerepe a traumafeldolgozásban ↩︎
- eredeti cím: Dr. Máté Gábor: When the body says no – The Cost of Hidden Stress ↩︎
- „Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.” /C. G. Jung/ ↩︎
